Kevés az a pár sor amit egy ilyen mérkőzés beharangozójának bevezetésébe kellene papírra vetni. Valójában az egész beharangozó terjedelme méltatlanul kevés két olyan csapat mérkőzésének boncolgatásához, akik az NFL történetének legősibb párharcának sokadik előadását, az 1921-óta tartó rivalizálás 182. felvonását adják elő ma éjszaka a Soldier Field közönsége előtt.
Érdekes tény, hogy a Chicago Bears már január 2-án megálljt parancsolhatott volna a Green Bay Packers-nek. Az alapszakasz utolsó mérkőzésén - eddigi utolsó találkozójuk alkalmával - ugyanis a Green Bay-nek mindenképpen nyernie kellett a rájátszásba kerülésért. Úgy tűnt, hogy a Playoff rangsorolásán változtatni már nem tudó Chicago - habár a szükség nem indokolta - legjobb felállásában maximális erőbedobással próbálta megkímélni magát egy jövőbeni fejfájástól, egy harmadik találkozótól. Ahogy a mai mérkőzés létrejötte mutatja, akkori tervük kudarcot vallott. Hazai pályán 10-3-as vereséget szenvedtek. Bár egymást már töviről-hegyire ismerik, biztos vagyok benne, hogy mindkét csapat tarsolyában lapul még olyan taktika, vagy legalább egy-két play, ami erre a mérkőzésre lett tartalékolva.
Az NFC utolsó helyén Playoff-ba jutó Packers irányítója, Aaron Rodgers hihetetlen formában várja a találkozót. Két mérkőzés után 134.5-ös irányítómutató, 63/49-es passzarány, 6 passzolt, 1 futott TD, 0 INT. Ha lendülete kitart, a Bears védelmének fel kell kötnie a gatyát, hogy megállítsák. A megfelelő nyomás, lehet, nem elegendő. A fiatal irányító ugyanis, remek mobilitásának köszönhetően, a zsebből kilépve is rendre jól játsza meg a labdákat, akár egy kis QB futásról, akár passzról legyen szó. Ezáltal a macik hátsó alakzatán is nagy a teher, hogy az elkapókat minél tovább kontrol alatt tartsák. Feladatuk nem könnyű, hiszen a Packers támadóegységében igen jól elosztják a feladatokat. Nem elegendő tehát a Jennings-Driver duót levédekezni, hiszen két mérkőzésen összesen 10 különböző elkapót is megtaláltak Rodgers passzai. Külön öröm Green Bay-ben, hogy az alapszakaszbéli szenvedés után futójátékuk is összeállni látszik. A Starks-Jackson-Kuhn trió az RB játék szinte minden területén ütőképesnek tűnik, így az egyszerű futások mellett a screenplay-ek, és a rövid yardos szituációk is megfelelő eredménnyel kecsegtethetnek.
Védelmük szintén kimagaslóan játszik mérkőzések óta. A Matthews, Raji, Woodson fémjelezte védelem gyakran odaér az ellenfelek irányítóihoz. Minden bizonnyal így lesz ez ma este Cutler és támadófala ellenében is. Ha a sack nem is lenne meg minden alkalommal, a megfelelő nyomás elegendő lehet Cutler elbizonytalanítására, aki krízishelyzetben gyakran képes hibázni. A hibák megtorlására pedig alkalmas a Packers hátsó alakzata. Mind Woodson-ban, mind az elmúlt két mérkőzésen 3 passzt begyűjtő, egyiket 6 pontért vissza is hordó Tramon Williams-ben is benne rejtőzik egy-egy nagy játék lehetősége. Forte levédekezése szintén fontos feladat, hiszen remek futásai mellett Cutler egyik kedvenc célpontja is egyben, aki elkapások után is képes termelni a yardokat gazdagon. Olsen játéka számomra nagy kérdőjel. A kétarcú TE hol teljesen beleszürkül a mezőnybe, hol kiváló megmozdulásokkal véteti észre magát, mint ahogy azt tett múlt héten is, bár véleményem szerint a Packers védelme nem fog neki annyi teret hagyni, mint tette azt a Seattle. A visszahordások megakadályozására minden bizonnyal nagy figyelmet fordítanak majd a sajtfejűek. Nem lepődnék meg, ha a játék ezen eseményeinel nem sokat találkozna a labdával Devin Hester, ha pedig mégis, akkor azt javarészt egy fair catch-et jelző integetés előzné meg.
Zárszóra úgy érzem semmi szükség! Lassan ebéd, kis szieszta, és már csak pár órára kell elfoglaltságot találnunk magunknak, hogy a 21.00-ás kezdésig kibírjuk valahogy. Jó szórakozást mindenkinek!
