Vannak az NFL-ben olyan meccsek, amiken az utolsó pillanatig rágja a körmét az egyszeri futballbarát. Vannak olyanok is, amelyek ugyan hozzák a szintet, de különösebb csatát, nagyobb playeket nem igazán. És vannak olyanok, amiket a negyedik negyed elején el akarsz kapcsolni, mert azt mondod: sima volt, és kész.
Nos, a Baltimore az utóbb leírt módon intézte el a Kansast.
Pedig nem tűnt ez annyira egyszerűnek. Az első negyedben látható volt, hogy mindkét csapat óvatosan kezd, kóstolgatáson és védelmi bravúrokon kívül nemigen láthattunk akciót (idetartozó statisztika egyébként, hogy a Kansas védelme immár 17 mérkőzés óta nem enged az ellenfélnek az első drive-ban TD-t szerezni).
Aztán két perccel a vége el őtt megremegett a föld az Arrowhead Stadiumban: Jamaal Charles 61 yardos TD futásával megvoltak az első pontok, 6-
A második negyedben már nem valószínű, hogy J. C.-t nagyon megdicsérték volna, ugyanis elvesztett egy labdát az ellenfél térfelén, így megvolt az este első turnovere. Ráadásul kezdetét vette a Ravens D# pusztító erődemonstrációja is.
Hogy a KC problémái tovább fokozódjanak, a félidő végén Joe Flacco elkezdett játszani: egy remekül felépített drive végén Ray Rice kapta el a fiatal QB 9 yardos passzát, ezzel már 10-7 volt a Baltimore-nak. Ez az eredmény pedig már nem is változott a hátralevő néhány másodpercben, így egy igen kétesélyes eredménnyel vonulhattak be a csapatok az öltözőkbe.
A harmadik negyedben 9 percig csak egy field goal növelte a Hollók vezetését, ám 6:24-el a negyed vége előtt jött egy újabb fumble, amit a Ravens védői összeszedtek, így kezdett kissé lejteni a pálya, és nagyon nem a Kansas javára. Itt kezdődött ugyanis az, amit nem tudom, hány, de biztosan számos szakíró írt ma le totális összeomlásként, és ami a Kansas drukkereit könnyen sírásra késztethette.
Ugyanis innentől a Baltimore egyszerűen azt csinált, amit akart. A harmadik negyedet 13-0-ra nyerték, ezzel már 23-7 volt az állás, és egy negyeddel a vége előtt látva a Kansas játékát már mindenki számára világos volt, ki játszik vasárnap este a Pittsburgh-gel.
Az utolsó negyedben Willis McGahee is megfutotta a maga TD-jét, beállítva ezzel a végeredményt: 30-7. Valami nagyon hiányzott a Kansasnek…
…ja, persze, a labdák. A mérkőzésen a Ravens védelme ötször (!) ünnepelhetett szerzett labdát, a már említett két fumble mellett Matt Cassel három interceptiont dobott, saját csapata sorsát pecsételve meg ezzel. A meccsen Cassel 50%-os pontossággal passzolt (9/18), 78(!!) yardig jutva. Mit mondjak, van hová kiforrnia a Chiefsne. Ez a meccs ugyanis nem azon ment el, hogy fiatal a csapat, hogy évek óta nincs egy rendes irányítójuk, vagy hogy a Baltimore úgy játszott, ahogy akart: ennek a csapatnak nincs kellő playoff tapasztalata. Viszlát jövőre, remélhetőleg a drafton nem nyúlnak nagyon mellé.
